Trójában vagyunk. A háború évek óta tart. Kresszida öntudatos fiatal nő, akit szabadságra neveltek. Szeretne a világ fontos dolgaival foglalkozni: a nők egyenjogúságával, az elnyomottak felemelésével, a környezet védelmével. Ehelyett sok éve túszként él Trója várában, halálosan unatkozik, és arra vár, hogy áruló apja végre visszaváltsa, és elmehessen innen. De az igazi szerencsétlenség az, hogy ezzel nincs egyedül. Trójában ugyanis lakik még egy öntudatos, ámbár már nem annyira fiatal nő, akit szintén szabadságra neveltek, és szintén arra vár, hogy a volt férje végre kiszabadítsa, és elmehessen innen: Heléna. És Heléna megbánása pusztítóbb minden görög és trójai fegyvernél, mert önmaga ellen fordítja Kresszidát. Heléna boldogtalan, és úgy terjeszti maga körül a boldogtalanságot, mint a tintahal a feketeséget a kristálytiszta tengervízben. Ja, nem. Mert ez a víz már a feketénél is feketébb, a méreg már csak szürke, amorf paca benne.