Egyetlen ember sem érdemli meg azokat a szörnyűségeket, amelybe beletaszítják, ha kiszolgáltatott és védtelen. Sajnos sok esetben pont olyan személyek, akiket szintén bántalmaztak. Úgy adódik tovább egyik emberről a kétségbeesés és sokszor a kegyetlenség is, akár egy vírus. Egy ilyen helyzetben ép lelkűnek maradni kifejezetten nehéz. A magunkrahagyatottság és kilátástalanság mélyíti azt a vermet, melybe akaratunk ellenére kerülünk bele. Gyengül minden kéz, ami nem tud mibe kapaszkodni, ami nem talál kiutat egy kínzó helyzetből. Életünk folyamán időről időre olyan helyzetbe kerülünk, mikor úgy érezzük, elveszítettük a kontrollt saját életünk felett, nem tudunk kitörni egy-egy nehéz, kínzó helyzetből, és azt érezzük, hogy a változtatásra képtelenek vagyunk.
Olykor pont az segíti át az embert ilyenkor, ha átadja magát a helyzetnek, nem küzd tovább ellene, mintegy elfogadva azt, amire a sorsa kényszeríti. Talán pont ez a feladás szükséges ahhoz, hogy ismét vissza tudjuk szerezni a kontrollt, ha csak illuzórikusan is. Sokszor pont ez a feladás az, ami a változáshoz kell.